Baka István Emlékszoba – Szekszárd Vissza

Baka István
(1948–1995)

Baka István (1948–1995) költő, író, műfordító, szerkesztő. A költői képalkotás és szerepjáték-költészet egyik legjelentősebb megújítója. 1948. július 25-én született Szekszárdon. Második osztályban már Vernét és Jókait olvasott, nyolc évesen verset írt. 1966-ban érettségizett a Garay János Gimnáziumban, orosz tagozaton. Az önképzőkör, színjátszó kör, versmondás, zene, Tolsztoj és Dosztojevszkij olvasása eredetiben a diákévek legboldogítóbb elfoglaltságai voltak számára.

1967–72 között a József Attila Tudományegyetem magyar orosz szakos hallgatója volt. Megismerkedett Ilia Mihállyal, aki 1969-ben közölt verseket először tőle a Tiszatájban. 1969-ben házasságot kötött Ökrös Tündével, két gyermekük született: Ágnes és Tamás. 1971–72-ben egy teljes tanévet Leningrádban töltött. Itt olvasott először szamizdat irodalmat. Megismerkedett a 20. századi orosz líra lágerekben elpusztított, vagy emigrációba kényszerített alakjainak költészetével: Brodszkij, Mandelstam verseivel. 1972-től tanár Szekszárdon, 1974-től Szegeden a Kincskereső munkatársa, főmunkatársa, majd 1993-tól nyugdíjazásáig főszerkesztő-helyettese volt. Szerkesztőségi szobája az idők során Szeged egyik fontos szellemi műhelyévé vált. 1993-ban nagy sikerű műfordítás szemináriumot tartott a szegedi egyetemen. Hosszantartó, súlyos betegség után 1995. szeptember 20-án hunyt el Szegeden. Szülővárosa alsóvárosi temetőjében nyugszik.

Lovas Csilla