Ady Endre Emlékmúzeum – Budapest Vissza

Ady Endre
(1877–1919)

Ady Endre (1877–1919) Érmindszenten született. A falucska ma Romániához tartozik és Ady Endre nevét viseli. A későbbi nagy költő újságíróként kezdte pályáját, de az őt foglalkoztató debreceni és nagyváradi napilapok közölték verseit is. Lírája azt követően teljesedett ki, szinte robbanásszerűen, miután Nagyváradon beleszeretett a Párizsból hazaérkező Diósi Ödönné Brüll Adélba, akit izzó verseiben Lédának nevezett. Ez a szerelem ösztönözte Adyt, hogy a budapesti hírlapírói életformával sem megelégedve párizsi tudósító legyen, s az akkori Európa fővárosában tájékozódjon művészetről, irodalomról, eszmei kérdésekről. Itt vált a magyar nemzeti önismeret és a modern lírai beszédmód nagy hatású költőjévé. A klasszikus modernség folyóirata, az 1908-ban induló Nyugat zászlajára tűzte nevét.

Ady Endre nem volt boldog ember. Nem arra született. Egész életében pénzbajokkal küzdött, „hotel-szobák lakója” volt, igazán otthon csak szülőfalujában érezte magát. Évekig tartó levelezés után kereste fel Csucsán személyesen is az erdélyi származású Boncza Bertát, a játékos Csacsinszkából a versekben Csinszkává érlelődött szerelmét, akivel – a lány apjának hozzájárulása nélkül – 1915-ben házasságot kötött. A Veres Pálné utcai lakás Csinszka apjának halála után maradt rájuk. A negyvenéves Ady ekkor már egyre kevésbé kedvelte a pesti életet. Az egyetlen, valamelyest magáénak tudhatott lakás sem az ő elképzeléseit tükrözi, hanem felesége ízlését. Mindazonáltal, míg különféle betegségei hatalmukba nem kerítették, a költő jól érezte magát a Csinszka által felújított és berendezett kényelmes, barátságos otthonban. Itt válogatta utolsó kötete, az 1918-ban megjelent A halottak élén verseit. Biztonságot nyújtó, diófából készült ágyában olvasott, főleg napilapokat, s amikor csak tehette, kedves asztali borait kortyolgatta. 1919 elején azonban egészsége annyira megromlott, hogy a házi ápolás elégtelennek bizonyult. Életveszélyes állapotban szanatóriumba szállították, de már nem lehetett rajta segíteni. Január 27-én halt meg, két nap múlva a Nemzeti Múzeum előtt felállított ravataltól több ezren kísérték utolsó útjára a Kerepesi úti temetőbe.

Fráter Zoltán

Ady Endre főbb művei:

Új versek, 1906
Sápadt emberek és történetek, 1907
Vér és arany, 1908
Az Illés szekerén, 1909
A Minden-Titkok verseiből, 1910
Így is történhetik, 1910
Szeretném, ha szeretnének, 1910
A menekülő élet, 1912
A Magunk szerelme, 1913
Ki látott engem?, 1914
A halottak élén 1918