Katona József Emlékház – Kecskemét

Böngésző

A kultúra ünnepe - A Katona József  emlékkő felavatása

A kecskeméti Katona-kultusz egyik fontos dátuma 1934. július 21. A Hírös Hetet rendező szülőváros a hetedhét országra szóló ünnep első napját nagyrészt Katona József emlékének szentelte. Délután 6 órakor került sor a Katona József Társaság ünnepségére, amelynek keretében felavatták a drámaíró halálának helyét jelző emlékművet, a kettéhasadt követ. Szóhagyomány útján ugyan mindenki tudta, de a Hírös Hét előtti hetekben állapították meg pontosan Katona József halálának helyét. 1830. április 16-án délután a régi városháza ajtajában esett össze a munkahelyére visszatérő főügyész. Mivel a régi városháza nem pontosan a mai városháza helyén állt, a mérnöki hivatal segítségét kérték a helyszín beazonosításához. A régi és az új városháza alaprajzainak egymásra vetítésével állapították meg, hogy Katona József az anyakönyvi hivatal ablaka előtt, a városháza falától mintegy 10-15 méternyire, az 1930-as évekbeli városházi parkon kívül esett össze, ott, ahol 1934-ben a kocsiút széle húzódott. Mivel ezen a helyen a követ nem lehetett volna elhelyezni, a városháza falához valamivel közelebb, a parkot övező kerítésen belül, a park szélén jelölték ki a helyét. “… bizonyos az is – írták a korabeli cikkekben – hogy a rosszullét után Katona még tudott néhány lépést tenni és befelé haladva, a városháza folyosóján rogyott le a kövezetre. Az emlékmű ilyenformán körülbelül ugyanarra a helyre kerül, ahol a legnagyobb magyar drámaírót utolérte a kifürkészhetetlen sors végzése.”

Július 16-án már készen állt az egyszerű, de Katona József tragikusan félbeszakadt életét és munkásságát hűen szimbolizáló emlékmű, a kettéhasadt kő, a következő felirattal: „ITT HASADT MEG SZÍVE KECSKEMÉT LEGNAGYOBB FIÁNAK. A régi tanácsház kapujának helyét, hol a Bánk bán költője 1830. április 16-án összeesett, e kővel jelölte meg a Katona József Társaság, 1934.” Az impozáns avatóünnepségen számos rangos vendég részt vett, felvételt készített a Magyar Film Iroda és közvetítette a Rádió. Jelen volt a Nemzeti Színház művészgárdája, élükön Voinovich Géza kormánybiztossal. Dallos Sándor konferálása és a Polgári Daloskör Hiszekegye után Kiss Endre megnyitó beszéde hangzott el, amelyben arról szólt: e helyen a ki nem teljesedett magyar életnek állítottak emléket. “Hogy minden erre járó tudja és tűnődjék felette. Hogy nyissa ki szemeit és figyeljen füleivel. És tárja ki szívét és segítse kezével, ha magyar géniusszal találkozik. Értse meg és kövesse őket, a jövőbe és múltba látókat.” Kiss Endre beszéde után Lehotay Árpád, a Nemzeti Színház művésze mondta el dr. Sántha György kecskeméti költőnek erre az alkalomra írt versét. 

„Meghatva állunk ez emlékkő előtt, mely e nemes város kegyeletéből mától fogva megjelöli a helyet, hol egy nagy magyar szellem lobbant ki, lefutó csillag módjára, fényt és ragyogást hagyva maga után” – kezdte ünnepélyes avatóbeszédét Voinovich Géza, a Nemzeti Színház kormánybiztosa. Majd hosszan szólt Katona rejtélyes életéről és pályájáról, személyes tragédiájáról, végül a Bánk bánról, mint történelmünket és nemzetünket hűen ábrázoló alkotásról beszélt, kiemelve Tiborc alakját, aki a föld népét testesíti meg Katona művében. “Azzal az érzéssel teszem le a Nemzeti Színház koszorúját – fejezte be – hogy ha a virágok el is hervadnak, a költő homlokának örökzöld babérjait nem éri hervadás.” A leleplezett emlékkövet dr. Dömötör Lajos helyettes polgármester vette át e szavakkal: “Adjon a Mindenható sok ilyen géniuszt a magyar hazának.” A Polgári Daloskör az ünnepség zárásaként Bánk bordalát énekelte.

Nem sokkal az emlékkő avatás után, július 21-én este 8 órától a Katona József Színházban a Bánk bán díszelőadására került sor. Mint a korabeli lapokból tudjuk, a legnagyobb ünnepeknek megfelelő fény és pompa volt a színházban, teljes kivilágítással. A darabot a Nemzeti Színház művészei adták elő, kecskeméti epizódszereplőkkel. Eredetileg a Városháza előtti szabadtéri előadást terveztek, de ez a költségek kímélése és a Városháza előtti öreg fák védelme miatt lekerült a napirendről. 1934 tavaszán kisebb sajtóvita bontakozott ki a Bánk bán előadás kapcsán, mivel a Budapesti Hírlapban olyan értelmű írás látott napvilágot, mintha a város nem lenne elégedett Hevesi Sándor illetve a Nemzeti Színház  színre alkalmazásával és a szöveg színpadi rövidítésével; s a közgyűlés azt a határozatot hozta, hogy „Kecskemét határában Bánk bánt csak eredeti formájában szabad előadni.” Hevesi Sándor a Budapesti Hírlap 1934. ápr. 1-i számában nyílt levélben közölte: „1930. április 26-án, Katona József halálának századik évfordulója alkalmából a Bánk bán a kecskeméti színház díszelőadásán az én színrealkalmazásomban ment, Kecskemét városának külön hivatalos fölkérésére. Az előadást, ebben a formájában, az akkori kultuszminisztérium és Kecskemét nevében a város polgármestere magasztaló levélben köszönte meg a Nemzeti Színháznak, s Kecskemét még külön is kifejezte háláját azzal a nagy, olajba festett Katona-arcképpel, amely a Nemzeti Színház buffet-jében látható.” Az újság helyreigazítást közölt, a vitát elsimították, Kecskemét városa pedig tájékoztatta az újságírókat: nincs ilyen közgyűlési határozat, csupán óhajukat fejezték ki, hogy kegyeletesebbnek látnák a Bánk bán teljes mértékben eredeti formában történő előadását. A kecskeméti előadást Galamb Sándor rendezte, az előadáson és a rendezvényeken jelen volt Horváth Árpád főrendező is. A Nemzeti Színház tagjainak tiszteletére Kiss Endre polgármester fogadást adott, amelyen Voinovich Géza köszönte meg a városnak, hogy vendégül látták őket és egy nagyszerű program részesei lehettek.

Július 22-én, vasárnap az Iparosotthon kertjében rendezték meg az iparosok díszebédjét, amelynek keretében Katona József édesapjának tiszteletére felavatták az Öreg Takácsmester Emlékserlegét. A serleget Irányi István festőművész, kecskeméti rajztanár tervezte, a kivitelezés pedig Tiringer Ferenc aranykoszorús mester kezemunkáját dicsérte. A díszebéden a vidéki iparegyesületek és ipartestületek képviselői mondtak pohárköszöntőt, majd Kiss Endre serlegavató beszéde következett. A serlegavatással új hagyományt teremtettek a Katona-kultusz őrzői és a helybeli iparosság számára.

Vasárnap este a dal- és zenekultúra tisztelői gyülekeztek a Piarista Gimnázium előtti téren, ahol a Hírös Hét kiemelkedő bemutatójára került sor. A szabadtéri dalos ünnepen több mint kétezer fős közönség vett részt. Az estet dr. Nyúl Tóth Pál tanácsnok, a kecskeméti daloskerület ügyvezető helyettes elnöke nyitotta meg, és köszöntötte az est jeles vendégét, Kodály Zoltánt. A műsorban a Kecskeméti Katolikus Énekkar, és a Városi Dalárda mellett fővárosi dalárdák léptek fel. Az est szenzációja a Kodály darabok ősbemutatója volt, amelyről a közönség és a kritikusok egyaránt csak felsőfokon tudtak megnyilatkozni. A három új Kodály-mű: Ady Endre: Akik mindig elkésnek című versére írott kórusmű, Weöres Sándor: Öregek című versének zenei képekbe való átültetése, és végül a János evangéliumbeli szövegre szerzett Jézus és a kufárok című, méreteiben és hatásában a Psalmus Hungaricusra emlékeztető nagyszabású kompozíció. Az átütő sikerben nagy része volt a Városi Dalárda vegyeskarának élén álló Vásárhelyi Zoltánnak, aki – Kodályhoz hasonlóan – a legrangosabb kritikusoktól is szakszerű és elismerő méltatásokat kapott, nem különben M. Bodon Pál, akinek a kecskeméti kóruskultúra fejlesztésében negyedszázad óta múlhatatlan érdemei voltak. Bírálat főként az est műsorának összeállítását érte. A Pesti Napló egyenesen sekélyesnek minősítette a budapesti dalárdák fellépését, amellyel szemben Kecskemét képviselte a “fővárosi”, az “európai” kultúrát. A Pesti Hírlap kritikusa így fogalmazott: “A valósággal dalkiállításnak beillő dalosünnepély, Kodály művei köré a magyar dalos kultúra kisebb-nagyobb dalos pavilonjait sorakoztatta fel lelkes egymásutánban… A dalkiállítás nemes törekvésű és jóindulatú rendezője bizonyára nem sejtette, hogy a Kodály-bemutatók századok mélységébe fúródó daloszlopát olyan láva veti fel, amely a kisebb dalos pavilonokat könnyen elboríthatja, különben bizonyára biztonságosabb helyen, a stílusegység évének megtörése nélkül csoportosította volna azokat. A mozaikot kihagyta volna…” Dícsérte viszont a hat népviseletbe öltözött bugaci gazdalány népdalait, (Csapó József tanyai tanító készítette fel őket), amelyeket utánuk a Városi Dalárda tercettje (Gergely Ilus, M. Fehérváry Judit és dr. Markó József) is előadott Vásárhelyi Zoltán feldolgozásában. Szeretettel fogadta a közönség a kecskeméti iskolaközi leánykar előadásában felhangzó Pünkösdölőt, szintén Vásárhelyi Zoltán vezetésével. A forró ünnepléssel záruló dalos ünnep után díszvacsora következett, ahol Kodály Zoltánra M. Bodon Pál mondta az első lelkes hangú felköszöntőt.