Babits Mihály
(1883–1941)

Babits Mihály (1883-1941) költő, író, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő, a 20. század eleji magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakja Szekszárdon született 1883. november 26-án. A szülőház, a szőlődombokkal körülvett város és a mediterrán hangulatú pannóniai táj számos művének ihletője volt. Babits Mihály életének első hat évét töltötte a szülői házban. Édesapját, id. Babits Mihály törvényszéki bírót, 1888-ban Budapestre, két év múlva pedig Pécsre helyezték. Édesapja halála után, 1898-ban édesanyja, id. Babits Mihályné Kelemen Auróra visszaköltözött Szekszárdra két kisebb gyermekével, Angyalkával és Istvánnal.

A gimnazista Mihály egy pécsi rokonnál kapott kosztot és kvártélyt. Ettől kezdve a szünidőket töltötte a szülői házban, de egyetemistaként és fiatal tanárként is sokszor hazatért. A házasságkötése után, 1921 januárjában Babits és felesége első útja édesanyjához vezetett Szekszárdra. A bemutatkozó látogatás során felelevenített családtörténet lett ihletője nagyregényének a Halálfiainak. A 1920-as évektől megritkultak szekszárdi látogatásai, évente csak egyszer-kétszer tudott néhány napra szülővárosába látogatni. Utoljára 1939 húsvétját töltötte itthon a költő.

Lovas Csilla

 

Babits Mihály főbb művei

Verseskötetek

Levelek Irisz koszorújából, 1909 
Herceg, hátha megjön a tél is! 1911 
Recitativ, 1916 
Nyugtalanság völgye, 1920 
Sziget és tenger, 1925 
Az istenek halnak, az ember él, 1929 
Versenyt az esztendőkkel! 1933 
Összes versei, 1938 
Jónás könyve, 1939 
Babits Mihály hátrahagyott versei, 1941

Regények

Gólyakalifa, 1916
Timár Virgil fia, 1922
Kártyavár, 1923
Halálfiai, 1927
Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom, 1933

Esszék, tanulmányok

Élet és irodalom, 1929
Az európai irodalom története, 1936
Keresztülkasul az életemen, 1939 
Írók két háború közt, 1941