Múzeumpedagógia – Nyári táborok

Olvasótábor a Górés tanyán

Időpont: 2010. július 19–24.
Helyszín: Balmazújváros

A környék természeti értékei:
A tanya a Hortobágy tájegység északnyugati részén, az Egyek-pusztakócsi mocsarak területén található. A terület szikes gyepekkel és löszhátakkal mozaikos szikes és nem szikes mocsarakból álló rendszert alkot, melynek legnagyobb kiterjedésű képviselője, a gazdag hal ás madárfaunával rendelkező Fekete-rét mocsár. Figyelemre méltó, változatos élővilágáról híres még a környéken a Hagymás-lapos, Kis-Jusztus és a Csattag-mocsár is. E vizes élőhelyek számos védett és fokozottan védett vízimadárfaj, így az összes Magyarországon fészkelő vöcsökfaj, a fattyúszerkő és kormos szerkő, a vörös gém és a nagy kócsag költőhelye. A területet északról határoló sóút menti fasorokban búbos banka, szalakóta, a varjúfészkek egy részében pedig kék vércse költ. Herman Ottó, Fekete István, Schmidt Egon írásaival való megismerkedés közben természetes élőhelyükön szemlélhetjük a természeti világot. Herman Ottó A magyar halászat könyve című művének van balmazújvárosi vonatkozása is, hiszen a könyv megjelenését, illetve az azt megelőző kutatómunkát Gróf Semsey Andor Balmazújváros akkori földesura támogatta. Érdekesség, hogy a Fekete István Lutra című regényéből ismert édesvízi vidra a Fekete-réti mocsárvilág jellemző lakója, így testközelből, saját szemünkön keresztül bizonyosodhatunk meg a szerző pontos etológiai leírásain. Schmidt Egon Vízivilág című munkája hűen mutatja be a környék vizes élőhelyeinek flóráját és faunáját.
A környék kultúrtörténeti értékei
Élő pásztorkultúra: A környék nagy kiterjedésű legelőin a mai napig hagyományos legeltetés folyik és hála a Hortobágyi Nemzeti Parknak és a Hortobágyi Génmegőrző KHT - nak a hagyományos pusztai őshonos fajták a területen ismét teret hódítottak. Az állatok őrzését olyan pásztoremberek végzik, akik még a mai napig őrzik őseik tudását az állatokról, tehát néprajzi szempontból még van mit gyűjteni tőlük, legyen az folklór, vagy életmód.
Tanyák: A környéken számos, ma is használt tanya áll, amelyek a mai napig a puszta adottságaihoz alkalmazkodva, állattartásra szolgál. Ezeken a tanyákon olyan emberek élnek, akik még hűek a pásztorélet hagyományaihoz, úgy élnek, mint dédapáink. A tábor programjának keretén belül látogatást teszünk ezeken a tanyákon és megismertetjük a résztvevőket a pásztortársadalom néhány tagjával és pusztai életükkel, használati tárgyaikkal.
Sóút: Egészen a XIX. század végéig fontos kereskedelmi útvonal volt az a régi út, mely áthalad a területen. A korabeli krónikások nevezték el ezt „sóút”-nak, mivel az út maga az erdélyi Parajdtól folyamatos és egészen a Bécsig, majd onnan még tovább tart. Ezen kívül kiemelt útvonala volt a marhahajtó hajdúknak, tőzséreknek. Ezt a jelentőségét a 33-as főút megépítésével veszítette el, ám így eredeti formájában látható és emellett számos fokozottan védett faj költőhelye maradt meg a területen.
Filagória-halom – Viszonylag jó állapotban fennmaradt „kunhalom” kurgán, mely régi, letűnt korok áldozati és temetkezési helye volt. Az alföldön megritkult löszpusztagyep és löszfalnövényzet jeles képviselője, így a belső-ázsiai hideg puszták reliktum növényeként ismert taréjos búzafű is megtalálható a lejtőjén.
Meggyes-csárda - A sóút mellet, a múzeumként és pihenőhelyként működő Meggyes csárda az 1700-as évektől várta vendégeit, a három megye (Hajdú-Bihar, Szolnok, Heves) határán, a hasonló nevű kunhalom mellett. Felbecsülhetetlen kulturális érték, ugyanis a csárdát eredeti formájában állították helyre, berendezése is autentikus. Kitűnően lehet szemléltetni az egykori funkcióját.
A megismertetést és megismerést segítik Ecsedi István A Hortobágy-puszta és élete, Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken, Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon című munkái, valamint Veres Péter szociográfiai szemlélettű regényei, Sinka István, Móricz Zsigmond írásai és Jókai Mór Sárga rózsa című kisregénye. Ecsedi István művei nem kifejezetten szépirodalmi művek, ám a leírásaiban szociográfiai pontossággal és mind a „tiszántúli ember anyanyelvén” van megfogalmazva.

 A táborozók szálláshelye egy régi – „Klebelsberg-féle” oktatáspolitika következtében építtetett - tanyasi iskola, amelyet a Hortobágyi Nemzeti Park újított fel és alakított ki vendégfogadásra.
 A tábor ideje alatt a résztvevők környezet- és természetvédelmi, kultúrtörténeti előadásokon, beszélgetéseken, irodalmi és kultúrtörténeti művek felolvasásán, néprajzi gyűjtőutakon vesznek részt.
Távcsöves terepi megfigyelés segítségével megismerkednek a hortobágyi nádasok, mocsarak, szikesek változatos állatvilágával, megfigyelhetik az élőlények viselkedését, életmódját és élőhelyüket.
Mikroszkópos vizsgálat alkalmával bepillanthatnak a vízi gerinctelen életközösségek életébe.
A Hortobágy különleges növénytársulásai és növényfajai is figyelemre, védelemre méltóak, velük is megismerkednek a tanulók.
A gyerekek a tábori foglalkozások, programok során megismerik az ázsiai lovasnomád és magyar pásztorkultúra hagyományit, eszközeit, építkezését, és főleg összefüggéseit.
A program során folyamatos vetélkedők, játékok zajlanak, melynek eredményeként a gyerekek teljesítményük arányában jutalmakat kapnak.
Kirándulások, túrázások alkalmával felkeressük a fent említett helyeket, kultúrtörténeti jelentőségű emlékeket.
A kulturtörténeti helyszínek környezetének rendbetétele, tájidegen fajoktól való megtisztítása.

 Részletes programtervezet

Galéria